Ahogyan azt nem is olyan rég hírül adtuk, Erdélyben járt a NYÍRI AFK Egyesület. És mivel filmes egyesületről van szó, nem csupán Petrusák János egyesületi elnök és Matyasovszki József szervező unszolására születtek filmek, hanem az alkotótábor 14 résztvevőjét egyaránt „nagy filmes” szándék vezérelte... A már hagyományosnak mondható nyári, külhoni alkotótábor ebben az évben is ugyanúgy vette kezdetét. A tábor szervezése jóval a „nagy utazás” előtt megtörtént. Matyasovszki József nem csupán a NYÍRI AFK Egyesület tagja, hanem az MPKKI, azaz a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Megyei Pedagógiai, Közművelődési és Képzési Intézetének közművelődési csoportvezetője is. Ő és az egyesület vezetője a tagok megkérdezése mellett „kitalálta” a nyári alkotótábor lehetséges helyszínét, amely a tavalyi év nagy sikerére tekintettel nem is lehetett más, mint újból Erdély. Tavaly Csíkszeredán jártunk, most a cél a Sóvidék lett. Ezután következett az utánanézése annak, hogy a célvidéken milyen látnivalók, nyíltan fogalmazva, milyen filmes témák vannak. Bár a téma az utcán és a vidéken hever, a jó filmes egyik ismérve az a szerencse, vagy inkább szerencsés szem, amellyel felfedezi a témát, beleakad az eseményekbe. De azért sokan azt szeretik, ha úgy mennek egy helyszínre forgatni, hogy az adott hely és téma minden aspektusát ismerik, tudják, kit kell, mikor és miről megkérdezni, hol találhatóak a látnivalók stb. Amíg az egyesület tagjai magukban és társaikkal „kivesézték” a székely Sóvidéket, addig a pedagógiai intézetiek a pályázati lehetőségek között néztek széjjel. Az MKA és az MPKKI közös támogatásával jutott ki a csapat, bár benzinköltséget az egyesületi tagok egy személyautóra összedobtak, hiszen 14 fő egy minibuszba nem fér el. Ezen kívül a NYÍRI AFK biztosította a technikát és a nyersanyagkazettákat. (A csapattagok költőpénze csupán az ebédekre és az egyéb járulékos költségekre, pl. esti sörözésre kellett.) 2010 augusztusának első felében aztán hajrá, a kisbusz és a személyautó több tucat lova közé csaptak a sofőrök, és irány Székelyország. Tavaly 14 órát utaztunk, most „csak” 10-et. Az utak, bár vannak szenzációs jók is, sok helyütt katasztrofálisak. Egy eredeti amerikai katasztrófafilmet is lehetett volna forgatnunk mindjárt, ha nem rázódott volna ki, ha a lelkünk nem is, de a humorérzékünk mindenképp. Estére értünk Felsősófalvára: sírósan, nagy esővel fogadott. Másnap azonban Csordás László és jómagam fotózgatni mentünk: csorda, emberek, hosszú szekerek, párát gőzölő hegyek, mélykék völgyek, faházak, csodás Erdély. A csapat 7 nap alatt 14 filmet alkotott. (Legalábbis a filmeket leforgattuk, a vágás az ősz és Csordás Laci, a Nyíregyházi Tv vágójának feladata.) Az alkotók és filmcímeik: Bogdányi Ferenc-Csordás László-Lipcsák Éva: Sófalvi templom; Tófalvi fazekas; Józsa fazekas; Babos fazekas; Bözsi néni című filmjei. Matyasovszki József-Koncz András-Zima Sándor: Toplászos; Tamási Áron; Székelyderzs című filmjei. Csordás László: Misi, a panziós; Parajdi napok című filmjei. Petrusák János-Csordás László: Parajd sója című közös munkája és Petrusák János: Parajd minden szava (Áprily Lajos); Felsősófalva temploma; A patak útja című alkotásai. Ezen kívül, de nem utolsósorban Sikolya Tibor és Németh Péter fotóztak. A fentebb meg nem említett csapattagok a forgatásokba segítettek be kisebb-nagyobb mértékben. Reményeink szerint, így visszatekintve a történtekre, és nézve a forgatott anyagokat, a sóvidéki alkotótábor nem volt hiábavaló. Nézve a filmeket, álmodva Erdéllyel, tudjuk, nekünk még ide vissza kell térnünk…