1948. március15: Ha éppen nem jártatok akkor éppen arra, képzeljetek el a fő utcán parádézni egy 5- éves kisfiút talpig trikolorban. No az én voltam... Tőkey Péter

Lovagolni tanultam Vengrinyák János, Nyíregyháza-Sóstóhegy Élénken visszaemlékezem gyermekkorom eseményeire, emlékeire, amelyek családomat és környezetemet érintették, frissen élnek emlékeimben,- mint ha tegnap történtek volna,- melyek átszőtték gyermekéveimet. Nyári szünetben a fogatossal, Sanyival jártam lovat vezetni a dohányültetvényekre. Egy szép napsütéses délután megkérdezte Sanyi, - aki barátjává fogadott,-hogy lenne e kedvem megtanulni lovagolni? Meg hát, vágtam rá csillogó szemekkel. A kezdeti lelkesedésem azonban egyenes arányban csökkent a fenekemet érő dörzsölés okozta kínzó fájdalommal. Némi vigaszt adott a barátom elismerése és bíztatása, - sebaj, csak huszárbetegséged van. – A büszkeségtől még ki is húztam magamat.

Kultúraközvetítés nehéz dolog: egyrészt, már az is vita tárgya, mi is az, miről szólunk, mennyire magas művészet, egyáltalán művészet-e. Akkor viszont, ha amit csinálunk, nem adjuk ország-világ-internet tudtára, miért is csináljuk? Csak mindíg az asztalfióknak, számítógépagynak írunk, alkotunk? Egy "okos" emberke egyszer azt mondta, akiről nem tudunk, az nem is lehet nagyművész, se nem művész. Igen ám, a celebekről tudunk, de attól őkelmék máris művészek, mert valakik "megcsinálják" őket? Tehát, lépjünk elő, ez egyértelmű, de hogyan - ehhez kérjük segítségetek.

Jó az Európai Unió? Kell-e nekünk az EU? Mondják meg Brüsszelből mit akarhatunk? Áldás vagy átok a közös Európa? - Ezek azok a kérdések, amelyekkel nap, mint nap találkozhatunk. És ezek azok a kérdések, amelyek jelzik, hogy igenis foglalkoztatja az embereket a "nagy közösségünk" az EU.

Hová tűntek a „szakik”? A rendszerváltás óta egyre gyakrabban vetődik fel a lakosság körében végzendő szolgáltatások megfelelő ellátásának hiánya. Gondoljunk csak bele: elromlik a vízcsap, vagy -isten őrizz – a vasárnapi ebéd főzése közben a villanytűzhely. Kihez forduljunk? Tudnék mondani egy-két kiadványt, amely felsorolja szakmánként az elérhető mesterembert, de ez nem a reklám helye. Így hát csak a kiadványban szereplő egyik mestert (K. István villanyszerelőt) hívom fel egy álhiba bejelentéssel. Időpont: vasárnap 10 óra 30 perc. Köszönök, bemutatkozom és mondom a problémámat. A vasárnapi ebédfőzés közben elromlott a villanytűzhelyem és sürgős segítségre lenne szükségem. A mester néhány, a készülékre vonatkozó információt kér, majd mikor minden kérdésére válaszoltam a következőket mondja: - Hölgyem! Sajnos nem tudok segíteni, mert az adott készülékhez tartalék alkatrészem nincs, s őszintén szólva az ön által üzemeltetett készüléket nem is ismerem... Siladi Mária

Álmodni pedig szabad! Ahol már az álmainkat is számon kérik, ott már nagyon nagy baj van. Nem csak jogilag, lelkileg is. Mert az álom igenis szabad! A mi kicsiny, de hála Istennek egyre népesedő csapatunk közös nagy álma, hogy rohanó világunkban, a nagy, őrült önmaga előli menekülés közben megállítsuk az Embert. Mutassuk meg neki a meglehet hogy ez múló-röpke, de emberi szépet és jót. A művészet, kultúra, egymásra figyelés az, ami megállásra kell, hogy késztessen. Úgy érezzük, feladatunk, ha már a „nagy televíziók” másként vizionálnak is, hogy mi mutassuk meg a milliónyi sok apró-röpke, de szépet, mert szívből jött jót. És persze, ne csak megállítsuk egy szóra a nézőt, ne csak gondolkodtassuk el az alkotót, hanem ültessük fel, segítsük fel a PegazusTv.hu hátára, hogy őelőtte ezután, médianyilvánosságot kapva már szabad legyen az út, és csak rajta múljon mikor jut fel a Parnasszusra. Erőt, alkotó vágyat és rendíthetetlen kitartást kíván: a PegezusTv.hu csapata