Faragó Péter
Jöjj el hozzánk Tavasz!
Végre olvad a hó, itt hagy a tél,
márciusi lelkünk most is Benned remél
fohászunkban kérünk, hozz tavaszt szívünkbe,
virágost, madarast fázó életünkbe.
Madárdalos víg tavaszt, sok nyíló virágból,
Mosolygós gyermekünk ne féljen a mától,
Reményként melegítsd földünk hideg fagyát,
Tavaszt hoz, napsütést, Atyád tiszta szavát.
Szelíd szeretettel nevess velünk, kérünk,
Te legyél oltalmunk, éltető reményünk,
Sugarad szórd reánk, ragyogtasd fényedet,
Mutasd meg fázóknak isteni lényedet.
Március idusán itt e kedves parkba,
Petőfi szellemét emeld újra nagyra.
Cserebogár, írta sárga cserbogár,
Jöjj már végre tavasz, legyen szabad, szép nyár!
Öltöztesd virággal a szunnyadó kertet,
Tiszta széllel szárítsd könnyező szemünket,
Tiéd vagyunk újra áldott Magyarország,
Fogadj minket végre, eljöttünk most hozzád!
Ébredj áldott hazánk, ébredj Európa!
Tavaszi dalunkat Neked írtuk újra,
Hozzád szól énekünk, szebb lesz az életünk,
Simogató kezed legyen mindig velünk.
Atyai kezedbe bele tettük sorsunk,
Tavaszi virágod, amit ide hordunk,
Ezernyi illattal, éltető reménnyel,
Jöjj el hozzánk Tavasz, ragyogj tiszta fénnyel!
Oros, 2006. március 12.
Kommentáld!