A szeretetről
Aki el tudja, mondani, mi a szeretet, azt még nem szerették igazán. És
ha nem szerették, akkor nem is szeretett. Mert a szeretet egy érzés,
amit nem lehet megfogni, és nemigen lehet megfogalmazni sem. De meg
lehet tapasztalni, hasonlóan, mint a szerelmet. Persze szeretni más,
mint szerelmesnek lenni, de nincs szerelem szeretet nélkül. Szeretet
nélkül a szerelem valami más, talán csak testi szerelem, amit nem a
lelkünkkel érzünk, és csak addig tart. Addig a pillanatig, de semmiképp
sem a következő szerelmes percig. Szeretet nélkül semmi nincs.
Szeretni tanulni kell. Azoktól, akik szeretnek bennünket, vagy
szeretnénk, ha szeretnének. Mert azt is érezzük, ha nem szeret valaki,
akire vágyunk, akinek a lelkét is érezni akarjuk. Ha ismerjük a szeretet
hiányát, már majdnem tudjuk, milyen a szeretet, de teljesen sohasem.
Rettenetes hiányérzet, ha nem szerethetünk, talán rosszabb attól is,
amikor szeretetre vágyunk. De ezt nem vallhatjuk be, hiszen esztelennek
tartják azt, aki viszonzás nélkül is képes szeretni. Pedig a szeretet
olyas valami, amiért nem várunk viszonzást. Mert ha benyújtjuk a
számlát, az már üzlet, legfeljebb olyan, amelyikben mindkét fél jól
járt. Ha van olyan.
Nem tudjuk, de érezzük, ha szeretet kapunk, és ha tudunk szeretni, ezt
az érzést viszonozzuk. Nem biztos, hogy tudatosan, de jól esik, és ő is
érezni fogja. Még azt is, hogy őszintén szeretjük-e, vagy csak úgy,
illendőségből. Amikor muszájból szeretünk, mások érzéseivel játszunk, és
fel sem fogjuk, hogy mekkora kárt okozhatunk annak, aki mégis hisz
bennünk. Mert van, aki hisz a szeretetünkben, mert vágyik rá. Nem
biztos, hogy ránk, de a szeretetünkre. Ritkán adatik meg, hogy csalódás
nélkül szerethessünk, ezért minden alkalmat megragadunk.
A csalódás megmérgezi az ember lelkét, és lehet, hogy sokáig képtelen
lesz szeretni. Lehet, hogy soha többé, mert kísért a múlt, amit nagyon
nehéz átlépni. Mert a múltunk meghatározza a jövőnket. A múltban
megismert szeretet az alapja minden szeretetnek. A múltunk megmondja,
hogy tudunk szeretni, és azt is, hogy milyen szeretetre vágyunk. A
keserű múltat csak akkor feledhetjük, ha jön valaki, aki megtanít újra
szeretni.
A szívszorító percekben nehéz a szépet meglátni, de ahhoz, hogy
örülhessünk egymásnak és önmagunknak, az átélt nehéz perceket is
szeretni kell. Hiszen azoktól leszünk erősek és újra vágyakozók. A
gyötrelmes percek mutatják meg, hogy milyen szeretetre vágyunk. És
milyen az igazi szeretet. Talán jön majd valaki, aki újra megtanít rá.
Kapcsolódó hírek:
Dolhai József munkatársunk gondolatai
Dolhai József munkatársunk gondolatai
Dolhai József munkatársunk gondolatai