ALKOTÓTÁBOROK

Az értelmező szótárak – internetes és nyomtatott – szerint alkotó az, aki szellemi vagy fizikai munkával tudatosan új alkotást teremt. Az alkotás – alkotó – fogalma kézen fogva jár a kreativitás fogalmával, mivel igazán alkotni csakis gondolati és gyakorlati-cselekvéses képességek sajátos összerendezettségével, azaz alkotókészséggel lehet és szabad. Ez az alkotókészség (kreativitás) fontos személyiségtulajdonság, hiszen az alkotási vágy a mindennapi viselkedésben, magatartásban is megnyilvánul. Elviekben az alkotókészség mindenfajta munkavégzés alapja kell, hogy legyen, művészeti tevékenységekben meg nélkülözhetetlen! Az alkotókedv pozitív fogalom, ha sokan nem így gondolják, akkor is az.

Tehát: mi alkotunk! Nem szégyelljük. Készítünk egymagunk s néhányadmagunkkal, vagy nagyobb csoportban, esetleg közösen filmeket. Fotózunk is – ezekből is lehet, sőt kell fotóklippet összerakni, a fotókat megmozgatni; illetve állófotók a mozgóképek közé is jók. Forgatókönyvet és forgatási tervvázlatot készítünk – valakinek ezt is kell. (Aki szerint ez nem alkotás, az álljon neki kisjátékfilmet vagy akár dokumentumfilmet forgatni ötlet nélkül, üres lapokkal, megtervezetlenül…) Vágunk és egyéb utómunkázunk: ez is alkotás! (Ez bizony a szerkesztés: általában „túlforgatjuk” a filmeket, pl. egy húsz percesnek szánt ismeretterjesztő filmhez 6-8 órányi anyagot forgatunk le. Persze nem egy kamerával, hanem három-néggyel, de ekkora anyagból kell kiválogatni a megfelelőt. Az, hogy megőrzésre méltót, nagy kifejezés, és nem is gondolunk bele, hogy tulajdonképpen ezt csináljuk: valakik általunk fogják megismerni a szerintünk érdekes eseményeket, helyeket.)

Néhány tagunk zenét szerez s ad elő.

Rajzolunk is, szabadkézzel és digitálisan. Erre már biztosan többen mondják, hogyan kerül a rajzolás egy filmes csapat tevékenységei közé? Úgy, hogy animációs filmeket is készítünk, továbbá helyszínvázlatokat is rajzolunk a jobb megértés végett. Jó ötlet lenne újfajta betűket rajzolni a címekhez, de ez még várat magára…

A fentiek egyértelműen alkotótevékenységek, azt viszont kevesen gondolják, hogy a szervezés is alkotás! Egy-egy alkotótábor megszervezése után, ha az alkotómunka a helyszínen beindul, a szervező-szervezők felszusszanhatnak – egy kicsit. Madách Imre hiába írta az Ember tragédiájában, hogy: „Be van fejezve a nagy mű, igen. A gép forog, az alkotó pihen. Év-milliókig eljár tengelyén, Míg egy kerékfogát ujítni kell.” Ez a mi esetünkben nem áll: nem hogy évmilliókig nem kell tábort újra szervezni, de az éppen aktuális tábor is állandó odafigyelést, újratervezést-szervezést igényel. Például a legutóbbi, a 2018-as esetében a helyi önkormányzat adott szállást s ebédet, viszont a vacsorát – nem panaszképpen mondjuk, hanem mint példát és tényt – már nekünk kellett megszerveznünk. Jobban mondva a táborszervezőre – aki általában az aktuális elnök – néztek a többiek: és a vacsora? A vacsorát is megszerveztem, jelentem, internetes levelezéssel, aztán a helyszínen kiderült – aznap, vagyis azon naplementekor, vacsoraidőben –, hogy technikai okok miatt az adott étteremben nincs vacsora. Gyors telefonálgatás helyett gyors tájékozódás, azaz széjjelnézés. Milyen jó, hogy a tájházban fejeztük be a forgatást: mellette egy étterem! Ehettünk. Finom volt, árengedményt is kaptunk – köszönjük! Aztán éppen elégedetten hátradőlne már a szervező, mikor jön a kollegiális kérdés: „És sör lesz?” Na, igen! Sör a folyékony kenyér, a kenyér pedig az élet, tehát kell! Csakhogy: minden bolt nyugovóra tért. A szállás környékén szétnézett egy tanult kolléga, és talált folyékony kenyér csapoldát… Köszönjük neki! Lehetett nyújtózni, beszélgetni, régi táborokról sztorizgatni, régi, mennybéli tagokról megemlékezni – ősmagyar szokás szerint, de csakis ezért kis sör is loccsant a pádimentumra –, aztán irány az ágy, a megérdemelt pihenés, mert reggel egy újabb forgatási nap kezdődik. Kezdődik, minden feladatával. Sirok esetében a várba újból bementünk, vágóképeztünk: a falak nem szaladtak el, de… riportot is szerettünk volna a látogatókkal. Mosolyogtak többen lelkesen a kameráinkba, de hogy beszéljenek… Végül egy hölgyvendég riporterünkre mosolygott, s lett riportalany.

A fenti felsorolásból látszik, a szervezés mekkora alkotás: több, vagy inkább rengeteg ismerős és ismeretlen tényezőt egy helyre, egy cél érdekében, úgy, hogy ott és akkor mindenkinek jó legyen, össze kell terelni. Hova menjünk, miért megyünk, miért oda megyünk, hova mehetnénk máshová és miért? Miért nem még újabb helyekre, mikor és hány fő akar jönni, vagy tud akkor jönni, hol a szállás-étkezés? Kocsicsapatok összeszervezése, forgatási terv, ebben kinek mi a szerepe, a partnerek felkeresése (önkormányzat, szálláshely, étterem, múzeum), technika rendbetétele, egyeztetése… Aztán: milyen lesz az idő? A túlzott napfény „kiégeti” a képet, a borús idő sírhatnékot okoz. Tehát milyen időt parancsoljunk? Vihar, vízözön nem jó – ez érthető, de túlzottan sok, vagy éppen kevés turista sem. (Túlzottan sok turista között elveszünk, ha pedig rajtunk kívül mások nincsenek, akkor kivel készítsünk riportot?)

Miután forgattunk s hazatértünk, a nyersanyagok összegyűjtése, egységes kimenetbe formálása következik. Narrációs szöveg megírása, narráció felvétele, vágás, zene, stb., stb. – mindaz, ami miatt alkotótáboraink vannak!

Senki ne rettenjen meg! Ez nem munkatábor, hiszen mindez nekünk örömet okoz. Felderíteni szép tájakat, érdekes emberekkel beszélni, a mi szemünkkel, kameránk által láttatni a világot. Alkotni! Letenni valamit az asztalra. Vagyis a DVD-lejátszókba, laptopokba. Elküldeni filmjeinket szemlékre s barátságos sajtóorgánumokhoz. Ezért csináljuk…

Az utóbbi idők emlékezetes alkotótáborai:

2003-2009-ig minden évben Csenger! A Szamos partján kószálás, a város és a vidék felfedezése, látogatás Nagygécre, a holt faluba. (Amikor az még nem volt kiépített nemzeti emlékhely, 4D-s mozival és ajándékbolttal…)

2006-2008 – Nyírbogdány! A Nyírség ízei, templomok, kúriák, a szalmazsák megtömése…

2009 – Csíkszereda! Erdélyország ízei, fényei, emberei. A Mikó-vár és a tusnádi pityókás kenyér…

2009 (ez jó évünk volt, sok táborral) és 2010 – Gávavencsellő! A Tisza-part, a helyi kastély, az emberek, a tokaji kirándulások…

2010-2012 – Felsősófalva! Erdélyország, sóvidék. Parajdi sóbánya, Szováta, hegyi legelők népe, sóbányászat és modern turizmus.

2013 – Dombrád! Tisza-part, fikciós filmkísérlettel, etűdökkel.

2013-2015 – Füzérradvány! A Károlyi-kastélyba 3 év alatt ötször hívtak minket! Végigkísérhettük a kastélypark átalakítását. De kirándultunk – kisvasúttal is – a környéken.

2016 – Boldogkőváralja! Vár, lovagok és egy királylány… (De ez már annyira bizalmas, mégis csak egy királylányról van szó…)

2017 – Füzér! A megújult büszke vár…

2018 – Sirok! Barlangvár a felhők felett. Gyönyörű táj, ezernyi legenda…

A táborok szervezői az egyesületi elnökök voltak. A régi időkben L. Nagy László, azután Szitha Miklós együtt a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Pedagógiai Intézettel, amely támogatott bennünket. Ott az igazgatókat és Matyasovszki Józsefet kell kiemelnünk, segítségüket a szervezésben, az anyagi eszközök megteremtésében. (Pl. az erdélyi kirándulásainkat kisbusszal, benzinnel és szállással támogatták pályázati pénzekből, de támogatták a csengeri táborokat is.) 

A nyírbogdányi tájház „atyja” Bogdányi Ferenc, aki természetes, hogy a tájházában tábort szervezett egyesületének. Köszönjük az önkormányzat és Balogh Tibor Zoltán polgármester úr segítségét is.

2009-től az új egyesületi elnök, Petrusák János szervezésében kezdtük felderíteni a szép tájakat, értékeket. Gávavencsellőn Dr. Karakó László polgármester úr segítségével, Dombrádon a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat üdülőjét használva, Füzérradványban a Forster Központ és az ÉszakErdő ZRt. segítségével lehettünk. Szállás a kastélypark pavilon-apartmanjaiban, esti séták a csodás parkban, egy másik alkalommal szállás a senyői vadászházban, s a felejthetetlen őz- meg vaddisznópörköltek…

Boldogkőváralján köszönet Zavodni Ferenc polgármesternek és a Tekerjes fogadónak, továbbá az Enyh-Hely vendégháznak. Füzéren Horváth József polgármesternek tartozunk köszönettel a sok segítségért, Sirokon pedig Tuza Gábor polgármesternek, aki kiváló riportalany is volt.

Reméljük, hogy a fenti sor nem szakad meg, és még sok alkotótáborban alkothatunk…